Sokféle műanyag zacskó létezik, mint például a polietilén, amelyet PE-nek is neveznek, a nagy sűrűségű polietilén (HDPE), az alacsony-mi-degree polietilén (LDPE), amely a műanyag zacskók gyakran használt anyaga. Ha ezekhez a közönséges műanyag zacskókhoz nem adnak degradáló anyagokat, akkor több száz évig tart a lebomlás, ami elképzelhetetlen szennyezést hoz a földi élőlényekre és a környezetre.
Vannak még nem teljesen lebomlott zacskók is, például fotodegradáció, oxidatív lebomlás, kő-műanyag lebomlás stb., ahol bontószereket vagy kalcium-karbonátot adnak a polietilénhez. Az emberi test még rosszabb.
Vannak olyan hamis keményítőtasakok is, amelyek valamivel többe kerülnek, mint a hagyományos műanyag, de „lebomlónak” is nevezik. Röviden: bármit ad hozzá a gyártó a PE-hez, az továbbra is polietilén. Persze lehet, hogy fogyasztóként nem láthatja mindezt.
Egy nagyon egyszerű összehasonlítási módszer az egységár. A nem lebomló, lebomló szemeteszsákok ára csak valamivel magasabb, mint a közönségeseké. A valódi biológiailag lebomló szemeteszsákok ára kétszer-háromszor magasabb, mint a közönségeseké. Ha nagyon alacsony egységárú „lebomló táskával” találkozik, ne gondolja, hogy olcsó a felszedés, valószínűleg nem teljesen leromlott táskáról van szó.
Gondoljunk csak bele, ha az ilyen alacsony egységárú zacskók lebomlanak, miért tanulmányozzák a tudósok még mindig ezeket a magasabb költségű, teljesen biológiailag lebomló műanyag zacskókat? A műanyag csomagolások jelentős részét a szemeteszsákok teszik ki, és ez a gyakori műanyag hulladék és az úgynevezett „lebomló” szemeteszsákok valójában nem lebomlóak.
A műanyag korlátozással összefüggésben sok vállalkozás használja a „lebomló” szót, hogy nagyszámú olcsó, nem lebomló műanyag zacskót áruljon a „környezetvédelem” és a „lebomló” zászlaja alatt; és a fogyasztók sem értik, egyszerű Úgy tartják, hogy az úgynevezett „lebomló” a „teljes lebomlás”, így ebből a „mikroműanyagból” ismét állatot és embert károsító szemét lehet.
Népszerűsítésére a lebomló műanyagokat nyersanyagforrás szerint petrolkémiai alapú lebomló műanyagokra és bioalapú lebomló műanyagokra oszthatjuk.
A lebomlás módja szerint fotodegradációra, termooxidatív lebontásra és biológiai lebomlásra osztható.
Fényképes műanyagok: Fényviszonyok szükségesek. A legtöbb esetben a fotodegradálható műanyagok sem a szemétlerakó rendszerben, sem a természetes környezetben nem bomlanak le teljesen a fennálló körülmények miatt.
Termooxidatív műanyagok: Olyan műanyagok, amelyek hő vagy oxidáció hatására egy idő alatt lebomlanak, és az anyag kémiai szerkezetének megváltozását eredményezik. A fennálló körülmények miatt a legtöbb esetben nehéz teljesen lebomlani.
Biológiailag lebomló műanyagok: növényi eredetűek, például keményítő szalma vagy nyersanyagok, például PLA + PBAT, a biológiailag lebomló műanyagok hulladékgázzal, például konyhai hulladékkal komposztálhatók, vízzé és szén-dioxiddá bomlanak le. A bioalapú műanyagok csökkenthetik a szén-dioxid-kibocsátást is. A hagyományos műanyagokhoz képest a bioalapú műanyagok 30-50%-kal csökkenthetik az olajforrás-felhasználást.
Értse meg a különbséget a lebomló és a teljesen lebomló között, hajlandó-e pénzt költeni teljesen lebomló szemeteszsákokra?
Magunkra, utódainkra, a földi élőlényekre és a jobb életkörnyezetre nézve hosszú távú jövőképet kell kialakítanunk.
Feladás időpontja: 2022.02.14