Mint azt mindannyian tudjuk, a nejlonzacskók nyomai a világ szinte minden szegletére elterjedtek, a zajos belvárostól a megközelíthetetlen helyekig, vannak fehér szennyezettségi figurák, és egyre komolyabb a nejlonzacskók okozta szennyezés. Több száz évbe telik, mire ezek a műanyagok lebomlanak. Az úgynevezett degradáció csak egy kisebb mikroműanyag létezésének helyettesítésére szolgál. Szemcsemérete elérheti a mikronos vagy akár nanométeres léptéket is, így heterogén, változatos formájú műanyag részecskék keverékét alkotja. Sokszor nehéz szabad szemmel megmondani.
A műanyagszennyezés iránti érdeklődés további növekedésével a „mikroműanyag” kifejezés is egyre inkább megjelent az emberek megismerésében, és fokozatosan felkeltette az élet minden területének figyelmét. Tehát mik azok a mikroműanyagok? Általában úgy gondolják, hogy az átmérő 5 mm-nél kisebb, főként a környezetbe közvetlenül kibocsátott kisméretű műanyag részecskékből és a nagyméretű műanyaghulladékok lebomlása során keletkező műanyagdarabokból.
A mikroműanyagok kis méretűek és szabad szemmel nehezen láthatóak, de adszorpciós képességük nagyon erős. A tengeri környezetben meglévő szennyező anyagokkal kombinálva szennyezési gömböt alkot, és az óceáni áramlatokkal különböző helyekre úszik, tovább bővítve a szennyezés körét. Mivel a mikroműanyagok átmérője kisebb, nagyobb valószínűséggel nyelhetik le az óceánban élő állatok, ami befolyásolja növekedésüket, fejlődésüket és szaporodásukat, és felborítja az élet egyensúlyát. A tengeri élőlények testébe, majd a táplálékláncon keresztül az emberi szervezetbe való bejutás nagy hatással van az emberi egészségre, és veszélyezteti az emberi egészséget.
Mivel a mikroműanyagok szennyezőanyag-hordozók, „PM2.5-nek az óceánban” is ismertek. Ezért élénken hívják „PM2.5-nek a műanyagiparban”.
A mikroműanyagokat már 2014-ben a tíz sürgős környezeti probléma közé sorolták. A tengervédelemmel és a tengeri környezet egészségével kapcsolatos emberek tudatosságának javulásával a mikroműanyagok a tengeri tudományos kutatások forró kérdésévé váltak.
A mikroműanyagok manapság mindenhol jelen vannak, és számos, általunk használt háztartási termékből a mikroműanyagok a vízrendszerbe kerülhetnek. Bejuthat a környezet keringési rendszerébe, bejuthat az óceánba gyárakból vagy levegőből, folyókból, vagy a légkörbe, ahol a légkörben lévő mikroműanyag részecskék az időjárási jelenségek, például eső és hó révén a talajra esnek, majd a talajba jutnak. , vagy A folyórendszer belépett a biológiai körforgásba, végül a biológiai körforgás által bekerült az emberi keringési rendszerbe. Mindenhol ott vannak a levegőben, amit belélegzünk, a vízben, amit iszunk.
A vándorló mikroműanyagokat könnyen megeszik a tápláléklánc alsó kategóriás lényei. A mikroműanyagok nem emészthetők, és csak a gyomorban létezhetnek állandóan, elfoglalva a helyet, és az állatok megbetegedését vagy akár elpusztítását is okozhatják; a tápláléklánc alján lévő lényeket a felsőbb szintű állatok megeszik. A tápláléklánc csúcsa az ember. A szervezetben nagyszámú mikroműanyag található. Emberi fogyasztás után ezek az emészthetetlen apró részecskék beláthatatlan károkat okoznak az embernek.
A műanyaghulladék csökkentése és a mikroműanyagok terjedésének megfékezése az emberiség megkerülhetetlen közös felelőssége.
A mikroműanyagok megoldása a szennyezés forrásának csökkentése vagy megszüntetése a kiváltó ok miatt, a műanyagot tartalmazó műanyag zacskók használatának megtagadása, valamint a műanyag hulladék szemetelése és elégetése; A hulladékot egységesen és szennyezésmentesen ártalmatlanítsa, vagy mélyen elásni; támogassák a „műanyagtilalmat” és tegyék nyilvánosságra a „műanyagtilalom” oktatást, hogy az emberek felfigyeljenek a mikroműanyagokra és más, a természeti környezetet károsító magatartásformákra, és megértsék, hogy az ember szorosan kapcsolódik a természethez.
Mindenkitől kiindulva, mindenki saját erőfeszítésével tisztábbá tehetjük a természeti környezetet, ésszerű működést biztosíthatunk a természetes keringési rendszernek.
Feladás időpontja: 2022.02.25